Mert Isten különösen szereti őket. Mivel szeretem Istent, én is különösen szeretem azokat, akiket Isten különösen szeret.
Egyébként is a legjobb barátaim mind zsidók. Mind nagyszerű emberek, felnézek rájuk, sokat tanulok tőlük: Ábrahám, Mózes, József, Sámuel, Dávid, Saulus (Pál) Lukács és a többiek...
Aki szenved, az szeretetre éhezik. A zsidók sokat szenvedtek. Így ők különösen vágynak a szeretetre. Örülök, hogy szeretetemmel örömöt szerzek nekik.
Szeretem őket főképp azért, mert aki az életemet megoldotta és az Örökkévaló szeretetét elhozta számomra, egy zsidó férfi volt; a Názáreti Jézus. Életem legcsodálatosabb élménye volt, amikor 17 éves koromban a Názáreti sebeiből rám áradt az Örökkévaló bűnbocsátó szeretete.
Szeretem és nagyra becsülöm őket, mert áldást hoztak a világ számára; az ókor legmagasabb szintű erkölcsi és szociális mózesi törvényeivel a későbbiekben pedig a Názáreti felülmúlhatatlan életpéldájával és tanításával.
Szeretem őket azért is, mert az Örökkévaló az ő ajkukkal és vérükkel fogja írni a világtörténelem könyvének végső, döntő sorait. Az Örökkévaló egy napon megnyitja a zsidóság szemeit, felfedezik a Názáretiben az Isten Fiát. Ezzel az örömhírrel majd bejárják az egész világot- ahová korábban tudományt, gazdagságot, művészetet vittek- most igazi küldetésüket töltik be, örökkévaló, mennyei és angyali szolgálatot végeznek. Miután sokakat mennyei üdvösségre vezetnek, a Gonosz üldözni fogja őket és sokat fognak szenvedni a Názáreti Jézus nevéért.
Én különösen szeretem azokat, akik Jézusért szenvednek. Minden nap imádkozom a vértanukért.
A szeretetet az Örökkévaló Isten ültette teremtményeibe. A világegyetemben valahol csak megjelenő szeretet forrása az Örökkévaló...
A kereszthalál a legmegalázóbb és legfájdalmasabb halálnem volt. Nem véletlen, hogy a rómaiak ezzel a módszerrel végezték ki a rablókat, gyilkosokat és a fellázadt rabszolgákat...